Ez előfordul, mégpedig okkal. Manapság sok ló egészen csikókortól kezdve bizalmatlan a gyógynövényekkel, mert a legtöbb legelőn csak vetett fű található és hiányoznak a gyógynövények. Régen a csikók már az anyatejből megismerték a gyógynövények ízét. Így a szinaptikus összeköttetések segítségével az agy eltárolta az információkat, ahogyan ez minden tanulási folyamat során zajlik. Régen nem fordult elő olyan, hogy egy ló nem tudott mit kezdeni az ízekkel. Ennek ellenére a legtöbb lónak ez nem okoz problémát és gondolkodás nélkül megeszi a gyógynövényeket, de némelyek elutasítják. Emiatt azonban vétek lenne olyan következtetést levonni, hogy nincs szükségük a gyógynövényekre azon elv alapján, hogy a ló tudja, mi a jó neki és mi nem. Erre hagyatkozva nincs lehetőség a segítségnyújtásra.

Ezért ebben az esetben olyan módon kell próbálkozni, ami mindig be szokott válni. Először olyan takarmánnyal kell összekeverni a gyógynövényeket, amit a ló jól ismer és szeret, még ha az neki esetleg nem is feltétlenül a leghasznosabb egészségi szempontból (pl. műzlivel). Majd fokozatosan csökkenteni kell a takarmányt, míg végül csak a gyógynövények maradnak. A szinaptikus összeköttetések pedig új információkat tárolnak el. Kell hozzá egy kevés idő, de aztán a legtöbb ló lelkesen fogja fogadni a gyógynövényeket, főleg ha váltogatjuk a keverékeket.

(Egy gyorsabb trükk, ha a gyógynövényekre egy kevés mézet vagy malátát teszünk.)