Ébredezik minden, elérkezett a madárcsicsergés, a virágzás, a kiscsikók és a termékenység időszaka. A tavasz az ébredő élet, aminek mindenki örül. Ugyanígy a lovak is.

A lovak végre újra a legelőn lehetnek. Azonban a természet ébredése nem csak örömöt, hanem sok tulajdonosban félelmet is kelt. Sokan rettegnek savós patairhagyulladástól, hasmenéstől, kólikától. Az égből potyognak ezek a betegségek vagy netán a rossz szellemek hozzák őket? Nem. Mi magunk vagyunk felelősek. Ha folyton megsértjük a természet szabályait és megzavarjuk az egyensúlyát, annak az állatok lesznek a vesztesei. Hogyan is néznek ki a legelők?

Ahogy ezen a képen?

Vagy inkább ezen a képen?

A mostani méregzöld legelők szó szerint mérgezőek, mert ezek a füvek sok fruktánt és endofitok által termelt toxinokat tartalmaznak. Sok legelő rövid ideig sárgán pompázik a rengeteg gyermekláncfűtől, ami annak a jele, hogy a sok trágyázás miatt a föld túl van fertilizálva, ami nem túl ideális alap a megfelelő takarmányozáshoz.

A tavasz ajándéka, vagyis a tarka virágokkal teli legelők, amire az állatok ki vannak éhezve, sajnos már nem nagyon léteznek. Ha ilyen legelőket szeretnénk látni, olyan hegyvidéki lejtőket kell keresni, amik alkalmatlanok a művelésre. Ott még világít a piros szegfű, a kék harangvirág, a ciánkék zsálya, a sárga zörgőfű vagy réti bakszakáll. Egy egészséges legelőn minimum 50, vagy inkább 80, esetleg még több növényfaj található. Bogarak másznak a virágokon, méhek és darazsak szállnak virágról virágra és pillangók csalogatják fogócskázni a kiscsikókat. Az ilyen legelők varázslatosak, színek és hangok szinfóniája. És nem csak elbűvölően szép látványt nyújtanak, lelki gyógyírt jelentenek, hanem az állatok számára a testi egészségét is, ha ilyen sokszínű környezetben élhetnek.

Micsoda ellentéte ennek a magas fruktán tartalmú és gombatoxinokkal tele, méregzöld legelő, illetve az ilyen rétekről származó széna. Nem csoda a rengeteg patairhagyulladás, ekcéma, csűdsömör, hasmenés, kólika, vagy akár EMS (lovak metabolikus szindrómája, azaz kóros elhízás) és Cushing-szindróma.

Hogyan jutottunk el idáig? A haszonállatok számát növelni kellett, a gazdák több profitot akartak és mi fogyasztók olcsóbban szerettünk volna vásárolni. Nem a minőség, hanem a mennyiség lett a lényeg. Több haszonállat, több biomassza a rétekről, több betegség, több gyógyszer. Nem csak a természetet, a vadakat és a haszonállatokat, hanem a lovainkat és saját magunkat is pusztítjuk. A profit maximalizálása érdekében és hogy megfelelő mennyiségű takarmány álljon rendelkezésre, a gazdák speciális, egy-két fajta fűfélét termesztenek, melynek magas fehérje- és cukortartalma növeli a hústömeget és a tejhozamot. A betegségeket gyógyszerekkel, antibiotikumokkal kezeljük. Lovainknak tápokkal, műzlikkel, szintetikus vitaminokkal és szervetlen ásványi anyagokkal próbáljuk egyensúlyozni az egysíkú etetés miatti hiányaikat. Szeretnénk hosszú életű, egészséges lovakat, de ez így nem működik. A gyógyszerekkel megszüntetünk panaszokat, de újabbakat okozunk. A természet gyógyító erejéről megfeledkezünk és kémiai anyagokkal terheljük a szervezetet, amit az nehezen tud feldolgozni és kialakul egy ördögi kör.